Tegnap este bundáskenyeret vacsiztunk.
És erről eszembe jutott egy korábbi bundás kenyér sztori, szerintem elévült már, leírható. Mondhatnám, hogy a szereplők a képzelet szüleményei…
Szóval egy igazi hedonista két fős vacsora volt készülőben, semmi extra, csak egy kis könnyű fogás egy finom bor mellé.
Héjában sült zsályás krumpli, terv szerint ez pikk-pakk elkészül, nem kell hozzá sok minden, tehát nem lesz egy nyomulós vacsi, és jól illik hozzá Miklóscsabi Haramiája, friss szerzemény volt, egyenesen a móri pincéből.
A krumplik megmosva, félbevágva, friss zsályalevelekkel és sóval megszórva, kevés olívaolajjal meglocsolva mentek a sütőbe.
Míg elkészül, addig pont le lehet rohanni a csomagtartóban felejtett borért, és a hótaposó szerkóból vissza lehet vedleni házitündérré.
Na, a bajok itt kezdődtek.
A bor a hidegben túlhűlt, szinte jégkristályosra, míg elkészült a laza smink, a krumpli is túlsült, tehát amikor csengettek, adott volt egy ehetetlenre száradt kormos krumplikupac, és egy üveg jégkása.
És így lett a zsályás krumpli helyett bundáskenyér a vacsora.
Amit persze nem a gasztrotündér, hanem a vendége készített el, mert előbbi romokban hevert, és csak szorongatta a jéghideg boros poharat a kezében, bizonygatva, hogy ez tényleg jó bor, de tényleg.
És mire megsültek a kenyerek, a Haramia is megszelídült, és tökéletesen passzolt a bundás kenyérhez is.
Amihez a hozzávalók:
4-6 szelet kenyér-ha nem friss, úgy jobb
3 tojás
só
Olaj a sütéshez
Elkészítés:
Ha nem kell közben egy hisztis gasztrocicát vigasztalni, akkor a felvert tojásban meghempergetett kenyereket csak egyszerűen ki kell sütni az olajban. De ha közben krumpli halmokat kell eltüntetni a negyedikről, kicsit tovább tarthat.
Mindenesetre, ha vacsoravendéget vársz, akkor legyen otthon tartalék kenyér és tojás, mert ezzel megmentheted a korgó gyomrokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése