Ez nem csak gasztroblog, ez a világ Szilva szemmel. Ezeregy falat és korty, kortyok az életből, a borból, kortyok és pillanatok belőlem.
Keresés ebben a blogban
2011. augusztus 13., szombat
Lila kezű lányok bodzabogyó lekvárja
A bodzabogyó lekvár elkészítéséhez az alap hozzávalókon túl egy nagy adag türelem is kell.
Kezdjük azzal, hogy az érett bodzabogyókért meg kell küzdeni, ha nem időben mész szüretelni, akkor csak a megtépázott bokrokat találod. Ahogy mi is…
Mivel a bodza termése gyógyszeralapanyag, ezért a könnyen elérhető helyekről pikk-pakk leszedik, és maradnak az aszott szemű bogyók vagy az éretlenek.
De ha erős az elhatározás és a kitartás benned, akkor egy metszőollóval és egy ládával indulj neki a környéknek, és szüreteld le a maradékot. Két kiló szedése nekünk most elég sokáig tartott, de jó kis kirándulás volt.
Lia receptje alapján kezdtünk a munkához.
Mi is kell a bodzalekvárhoz?
1 kg bodzabogyó
1 kg alma
1 kg cukor
1 zselésítő
Elkészítés:
Ha megvannak a tenyérnyi bodzabogyós ágacskák, akkor elkezdődhet a lemagozás. Ezt vagy óvatosan kézzel vagy villával tudod végezni, ígyis-úgyis lila lesz a kezed, hacsak nem gumikesztyűben szemezgetsz. Elég aprólékos, pepecselős munka.
És a neheze csak ezután jön. Ki kell préselni a bogyók levét. Ez sima paradicsom darálóval nem ment nekünk, még jó, hogy van halászléhez használható szerkenytű, mert azzal szét tudtuk választani a héjat, magot a létől. Nagyon kellemes, fanyar illata van, néha talán a szőlőpréselés illatát idézte.
Legjobb az egészet az udvaron csinálni, mert minden csupa lila lesz. Nagyon lila. Tekertünk, préseltünk, közben meghámoztuk, kimagoztuk és felkockáztuk az almát, nyakon öntöttük a mélykék lével, hozzáadtuk a cukrot, és egy fél napig pihentettük. Ezalatt lesikáltuk a kerti bútorokat, beáztattuk a tálakat, darálókat, edényeket. Minden gyorsan visszakapta az eredeti színét, kivéve a kezünket.
A lila szépen átváltott kékre, és úgy tűnik, jobban ragaszkodik a bőrhöz, mint egy tetoválás.
A cukros bodzás almát feltettük főni, persze elsőre kicsi lett a fazék a turmixoláshoz, úgyhogy öntöttük át egy nagyobba. Kb fél órát rotyogott, eközben elég bizar illata, szaga volt, de szerencsére az összeturmixolással eltűnt ez a furaság.
Hozzákevertük a zselésítőt, forraltuk még 10 percig, ezalatt besűrűsödött, és üvegekbe öntöttük, most pedig egy napig száraz dunsztban pihennek a lekvárok.
Téli megfázások idején nem csak finom, hanem a betegségeket is legyőzi. És nem kell a hidegben elmenni a gyógyszertárig, elég csak a spájzból behozni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése