Most, hogy időben már kicsit eltávolodtunk, azt hiszem, írhatok a móri kalandokról.
Hedonista módra persze.
Már olvashattatok az oldalamon miklóscsabi borairól, aki a gasztrowerk óráján mutatta be nekünk a borkóstolás gyakorlati lépéseit és a borait.
Akkor elhatároztuk, hogy meglátogatjuk őt a picéjében, Móron.
A Haladó Hedonista facebook oldalára 3 fotót töltöttünk fel. Nem véletlenül.
Az úgy volt, hogy Csabinál bebaszcsiztunk. Nem kicsit. A kifejezésért köszönet Jucusnak.
A fenti fotóért pedig Áginak. A cinkos összekacsintásokért pedig még, ha Mór neve szóba kerül: Nórinak, Enikőnek, Robertának, Tibornak, Rozinának és Noéminek.
Tehát egy hűvös tél eleji szombaton elindultunk Mórra. Ragyogó, hófedte domboldalak, csodaszép tájak, csak suhantunk az autópályán. A szállás elfoglalása, majd a túl erősen működő légkondis szobacserék után síruhába, és bakancsokba beöltözve indultunk az Ezerjó utcába. Bár fürdőruha volt a dress code, a kemény mínuszok miatt ezt felülöltöztük kicsit.
Máig sem tudom, hogy Csabi gondolatolvasó-e, vagy Tibor közreműködésével találta ki a sok lány vágyát, de a forralt bor és a túrós palacsinta is ripsz-ropsz megvalósult.
Vissza az elejére. Tehát a nagykabátos csapatot forralt borral, pálinkával és lovaskocsival várta Csabi a pince előtt, és gyorsan meg is kellett inni egy-két pohár forró bort a pálinkára.
A forralt bor titkos recept szerint készült, mint megtudtam az alábbi hozzávalókból:
5 l fehér bor, 5 l vörös bor, 1 l rosé-a kedvencekből
fahéjrudak, szegfűszeg, reszelt citromhéj
mandarin, narancs, alma, körte-felszeletelve-sok
fehér rum-ízlés szerint
max. 1 kg cukor
és fél l víz
a titok-folyamatosan kóstolni, kóstolni, kóstolni-és szilva sem árthat neki.
Na, tehát a bortól átmelegedve elindultunk a lovaskocsival, ahol a pokrócok felett elindult a pálinkás üveg, és hősiesen bevallom, nem emlékszem a várost bemutató lelkes előadásra. Még a gesztenyefákra sem. Ha nem lett volna annyira hideg, mint ami volt, akkor talán elmehettünk volna vadakat nézni, terelgetni, így viszont egy kör Mór (ejtsd: moor) után visszaértünk a pincébe, ahol nem kis adag pörköltet kellett legyőznünk, mielőtt a boros hordók közelébe mehettünk.
Talán, ha itt vége van a bulinak…
Na, de csak most kezdődött. A fotók alapján próbálom beazonosítani a kóstolt tételeket, de az elmosódott képek miatt ez nem könnyű. Valami lehetett fényviszonyokkal odalent. Hi-hi.
Mert Tibor magára borította az első pohár bort, aztán Nóri Csabira öntött egy palackkal; azt hiszem, több lámpa kellene lentre…
Volt Nem férünk a bőröndbe, Moorer, Tündérkert, Ezredes, Haramia, Mámor, Nirvána.
És egyszer csak terülj-terülj asztalkám újra, és az egymás közt suttogva emlegetett túrós palacsinta. Hát, még itt is hazamehettünk volna, de a többséget valami csalogatta a mélybe. Talán a pince illata, talán a hordók érintése, talán a történetek, a sztorik. Talán valami varázsszó:
Újrakóstolás. A sort vissza. 6 vagy 9 tétel?
Hát, mi már nem fértünk a bőrünkbe, de azért nyomtunk pénzérmét a pince falába, hogy visszatérjünk, és próbáltunk keveset vihorászni egy-egy bor bemutatása alatt.
Csabi szavait idézve:
Szánk addig, fülig.
Bárhol, bármikor, lehetőleg. Nem férünk…
Nem is fértünk, illetve illettünk, mert a pincebeli zsíros kenyeres lilahagymás afterpartit a móri városi bálon szerettük volna folytatni, ahol mindössze tíz percet tölthettünk. Jó, elismerem, hogy a rózsaszín hótaposó csizmám nem illett a kis báli ruhák közé, de szívesen beálltunk volna felszolgálni, és azt sem engedték. Ezer bocsika.
Szerencsére szombat este lévén a helyi diszkó még nyitva volt.
Itt kaptam egy üveg vörös bort a fehér kabátomra, cserébe pedig megmutattuk rúdtáncos tehetségünket. Még mindig hótaposó szerelésben, persze. A többi néma csend…
Azt hiszem, rég táncoltunk, pörögtünk ennyit, és azt hiszem, sokáig emlékezni fogunk arra, ahogy hazakeveredtünk a szállásra, ahogy reggelinél megfogadjuk, hogy soha többet, de tényleg.
És?
És, ha jól emlékszem, kitisztul az ég…
És volt azóta még pár miklóscsabi kalandunk, hedonista módra, parádésan sikerültek.
És azóta sikerült megkóstolnom nekem is az Öregprés reggelijét, és valóban, nagyon finom.
…ezerjó; kortyok a borból, az életből, kortyok és pillanatok…
Legyél követője a miklóscsabi pincéje facebook oldalnak, hogy a következő kóstolók időpontját te is megtudd!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése