Amikor a történelmi borvidékek jutnak az eszembe, akkor mindig domboldalas szőlőket, kis présházakat, és száz éves óriási pincéket képzelek magam elé. Ahol szinte megállt az idő, legalábbis első ránézésre.
A villányi Sauska pincészteben első ránézésre nem a múltat, a hagyományokat vesszük észre, hanem valamit, ami hogy kerül erre a tájra.
Gasztrowerkes élménytúránk állomása volt ez is.
XXI. századi pince, tökéletes dizájn, minden négyzetcentijében megtervezett, kivitelezett épület. A kilátás, csak az több száz éves.
Már a honlapjuk is a teljes profizmust, modernséget mutatja, ha nem is borászatilag, hanem márka szempontjából.
Tudjuk, hogy Sauska, a tulajdonos amerikai üzletember, persze, magyar származással. Neki ez egy üzleti befektetés, profitot termel, profi szakemberekkel, profi cégként.
Számomra pont ez a profizmus, ami rideggé, távolivá teszi.
Olyan gépeket, eszközöket használnak, melyek lassan már emberi kéz nélkül válogatják ki a tökéletes szőlőszemeket, és pont az ember, a lélek hiányzik nekem erről a helyről, ezekből a borokból. Ami nem jelenti azt, hogy ezek a borok rosszak lennének, és én nem is ítélhetem ezt meg borászatilag, csak az én megérzésem ez.
Hogy egy tökéletesen kitalált, stratégiával, hosszú távú üzleti tervvel rendelkező vállalat ez, aki divatos, modern palackokba gyárt most divatos, modern borokat. Nem mondom, hogy sznoboknak, de a márkaépítésük ebbe az irányba megy.
Lehet, hogy a pincét bemutató személyek között óriási a különbség, és lehet, hogy van, aki kicsit többet, kicsit másképp is tudott volna mesélni nekünk.
Láttuk a szemezőgépet, láttunk pár asszonyt is válogatni, bekukkantottunk a laboratórium üvegfalán, megnéztük az analizáló berendezést, ami eldönti az előre beprogramozott paraméterek alapján, hogy mikor optimális a szőlő a szüreteléshez. És ez az érték nem biztos, hogy egy régi, villányi borász szerint is az lenne.
Itt a borászat elég mélyen összefonódik a kémiával, a molekulákkal, a csúcstechnikával.
Ez egy irány, ami más hangulatot, más ízt ad.
A borkóstolás, úgy mint a palackok dizájnja, minimalista volt. Minimális többletinfót adott csak annál, mint ami a címkén, vagy a weboldalon szerepel.
Elárulták, hogy a siller bor akkor készül, amikor a borász a szeretőjével megy a pincébe, a rosé pedig akkor, ha a feleségével… Mert a rosénak kevesebb idő kell….
A Sauska Cuvéek elnevezéséhez használt prím számokról annyit érdemes tudni, hogy minél kisebb a szám értéke, annál jobb a bor minősége.
Láttunk tölgyfahordókat is, persze, és igazán érdekes infó, hogy a hordógyártás is külön szakma, nem mindegy, hogy melyik bor melyik cég hordójában készül. Mint ahogy az sem, milyen dugó kerül a palackba.
Összességében a Sauska (kiejtve nem sóska!) egy profi üzemet, egy profi borkészítési eljárást hozott Villányba, és amerikai módra profi marketing gépezet népszerűsíti a márkát.
Jó volt látni, jó volt belelátni és belekóstolni, és jó volt továbbmenni a Tenkes csárdába, mert majd éhen haltunk. A látványkonyhájuk ugyanis csak látvány. Még ropijuk sem volt….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése