Felvétel

Nem is tudom, hol kezdjem, hogy is kerültem a Laptopkonyha tévéstúdiójába, ahol Buza Sanyival főztem paradicsom lekvárt. Mint az igazi tévés gasztrobloggerek.

Még azelőtt kell kezdenem, hogy állok a ruhásszekrény előtt, hogy mi is az, ami rámjön a nyári kelt tésztás és lekváros dőzsölés után, amiben nem vett malacnak nézek ki…

Szóval. A Laptopkonyha oldalára lehet recepteket felölteni, bárkinek. Neked is. Havonta a szerkesztőség kiválaszt hármat, amit aztán a stúdiójukban kamerák előtt meg lehet főzni. Hogy mások is lássák, tényleg elkészíthető, amit beküldtünk.

Az augusztusi receptek között az én paradicsom lekváromat is elég érdekesnek gondolták a szerkesztők ahhoz, hogy megmutassuk a világnak.

Nem kicsit izgultam, hogyan is főz az ember lekvárt, és tölti ki a műsoridőt, anélkül, hogy nagyokat bénázna. Mert azért egész más kint a kertben paradicsomot aprítani, majd este megfőzni, mint egy stúdióban.

Ahol minden mozdulatot rögzítenek.

A laptopkonyha adásának a lényege, hogy a folyamatokat egy-az egyben végigvisszük, nem trükköznek félkész, előre lesütött kellék hozzávalókkal, hanem minden ott készül, ennek köszönhetően a végén minden ehető is lesz, a stáb örömére. Nem a megstylistolt ételelemeket mutatja a kamera, hanem a valóban elkészített ételeket.

A stúdió előtt Juli fogadott, akivel már leleveleztük a lényegi tudnivalókat. Látom, hogy már valaki főz, mint a profik, úgy pörög a kamerák előtt.

Kicsit meghűl bennem a vér, tuti én leszek az első, aki egy mukkot sem tud kinyögni.

Már nagyon régen volt, amikor a városi tévé kamerái előtt magabiztosan készítettem a riportokat, vagy mondtam a híreket….

De nincs időm gondolkodni, vége az előző felvételnek, gyors bemutatkozás a stábtagoknak, jön Buza Sanyi egy harsány Szia Szilva köszönéssel, mintha ezer éve ismernénk egymást, és már ülök is a sminkes előtt, hogy kameraképes arcot varázsoljon rám.

És a hangulat tényleg olyan, mintha ezer éve jó ismerősök lennénk, szinte észre sem veszem a 3 kamerát konyha körül és a vágóasztalt a sarokban.

Persze, rámkerül a mikroport, látom az operatőröket, a szerkesztőket, és meglátom a pár perc alatt elkészült sminkemet is. Húúú, nagyon szép lett.

Kezdhetünk? Kezdünk.

Igazából nem is tudom visszaidézni a részleteket, a beszélgetést, de egy másodperc alatt sikerült elfelejtenem a forgó kamerákat, azt, hogy ebből most műsor lesz.

Buza Sanyi viccelődött, sztorizott, és én azt hiszem mindenre válaszoltam, miközben paradicsomot szeltem, vaníliát pucoltam, és kavargattam a paradicsomlét.

Fogalmam sincs, hány perig tartott, nem tudom, mennyire lett jó vagy rossz a műsor, én nagyon jól éreztem magam közben.

A végén feltálaltuk az általam vitt lekvárt is, igazi gasztrofotók készültek róla, profi beállítással, és hogy igazán belelessek a kulisszák mögé, maradhattam a következő étel forgatásán is.

Mindenkiből profi főzőműsor szereplő lesz-e ebben a stúdióban, azt nem tudom, de az engem követő Anita úgy mozgott a kamerák előtt, mintha mindig ezt csinálná. Én már a keverőgép mellett állva láttam aztán, hogyan dolgoznak az operatőrök, milyen utasításokat kapnak a fülesükbe, és hogyan vágják össze a legjobb képeket a keverőpulton, hogy folyamatosan a legfontosabb mozzanatokat mutassák. Hol az alapanyagok, hol egy-egy mozdulat-gesztus kerül előtérbe, miközben a hangmérnök figyeli a hangszíneket, a sminkes pedig ügyel az arcokra, hajakra.

A felvétel akkor áll meg, ha akkumulátort, vagy memoriaegységet kell cserélni a kamerákban, ilyenkor a félbehagyott sztorit vagy mozdulatot folytatjuk.

Amíg egy-egy étel sül, addig felveszik a következő étel bevezetőjét, az alapanyag ismertetését, előkészítést.

Mivel a Saint Honoré torta nem az én művem, nem lövöm el a sztorit, hogy hány órán keresztül készül, mi minden kell hozzá, de azért örülök, hogy nekem nem a rétesemet kellett kinyújtanom a kamerák előtt. Vagy a levestésztát…

Mindenesetre nagyon jól éreztem magam, remélem, ez majd a műsorban sem tűnik bénázásnak. Nem utolsó sorban pedig a lekvár is mindenkinek ízlett, aki megkóstolta. Tehát tessék paradicsomlekvárt főzni.

Majd linkelem az adást, ha felkerül a laptopkonyha.hu oldalára.

Köszönöm a Laptopkonyha csapatának, hogy kipróbálhattam magam nálatok!

Gulyáskrém

Az alap paprika krémről már írtam nektek, meg arról is, hogy ami van a kertben, azt eltesszük télire.

És még mindig van paprika és paradicsom, tehát jöjjön egy újabb paprika krémrecept. Ebből a krémből minden magyaros ételbe tehetsz, és nem kell aggódnod amiatt, hogy milyen ízfokozókkal bombázod magad. Minden gulyáskrémet és ízfokozó kockaízesítőt elfelejthetsz.

Hozzávalók:

2 kg paprika

6 nagy fej vöröshagyma

Kevés olaj

1 kis kanál + 2 evőkanál só

Fél l sűrű paradicsomlé-recept, ha kattintasz

Elkészítés:

A felszeletelt hagymát párold kevés olajon, majd add hozzá a kicsumázott, felaprított paprikát és egy kis kanál sót. Ha megpuhult, ez kb. 40 perc, akkor passzírozd át, hogy sűrű masszát kapjál. Ezt öntsd fel fél liter sűrűre főzött paradicsomlével, ízesítsd 2 kanál sóval, és 10 percig forrald. Nagyon kellemes illata és finom íze van.

Forrón töltsd üvegekbe, és száraz dunsztban hagyd kihűlni.

A száraz dunszt lényege, hogy az üvegekbe mert forró lekvárt, befőttet, krémeket nagyon lassan hűtjük ki. Ezért a jól lezárt forró üvegeket minél jobban be kell takargatni-pléddel, terítővel, konyharuhával. És így egy éjszaka vagy egy nap alatt lesznek szobahőmérsékletűek.

Ezután lehet felcímkézni és a spájzba tenni a finomságokat!

Madzag vagy cérna?

A levestésztával általában mindenki úgy van, hogy leveszi a boltban a polcról, néha visszasírja a nagymama aranyló húslevesében úszó tésztacsodát, de gyúrni, nyújtani, cérnavékonyra szelni ritkán állunk neki. Még akkor sem, ha ma már elég jó nyújtó, szeletelő gépeket lehet kapni. Cérnametéltet alkotni macerás.

Madzagmetéltet kicsit egyszerűbb, de a kezem a gyúrástól és a sodrától még most is sajog.

Azt ugye már nem is kell mondanom/írnom, hogy nem géppel gyúrtuk meg a tésztát. És nem is azzal nyújtottuk. Igazi sodrófás hadművelet volt. A tésztaszelő gépünk neve Áldás, 180 Ft-os darab, nagymama korabeli. Valamiért nem működött rendesen. Így lett a cérna mellett madzag, metélt, tarhonya és sodort tésztánk is.

A levestészta hozzávalói a visszaemlékezések és a netes irodalom szerint liszt és tojás.

Van, aki sót és vizet is tesz bele, mi nem tettünk. Viszont a lisztet egy kis rétesliszttel vegyítettük.

Hozzávalók:

1 kg liszt 60/40 arányban sima és rétesliszt

10 tojás

Elkészítés:

A lisztet a tojásokkal összegyúrjuk, míg szép, puha, sárga cipót nem kapunk. Ez elég sokáig tart, az egy kilo lisztből 4 cipót készítettünk. Gyúrni-gyúrni, míg a tenyéren apró kis hajszálérrepedések nem lesznek. Majd a sodrás eltünteti. Gyenge csuklókkal nem ajánlom, még gépelni is nehezen tudok így fél nappal később.

A cipókat 20 percig pihentetjük, és kezdődhet a nyújtás. Sokkal vékonyabbra is lehet, mint azt gondolnánk. Amikor azt hiszed, hogy nincs vékonyabb tészta annál, amit csináltál, akkor tartasz a fele vastagságnál. Az igazi cérnametélt annyira vékony, hogy szinte átlátszó a tészta sodrás után.

Mivel nem jöttünk rá, hogy a tésztaszelő géppel vagy a tésztánkkal volt a hiba, az eredetileg tervezett cérnametélt mellé igazi rusztikus széles metélt, tarhonya és sodort tészta is készült.

A fenti hozzávalók minden házi tésztához jó alapok, csak a formájuk, vastagságuk más.

A tarhonyát például belisztezett almareszelőn reszeltük át. Ez a legegyszerűbb, mert itt nem kell sodorni, csak a cipót kell meggyúrni.

Az ujjal nyújtott, visszasodort változathoz sem kell a sodrófa, de a metéltekhez igen.

Na, a sodrástól aztán a csuklóm mellett a tenyerem is kikészült, lehet, hogy vízhólyagok is nőnek rá reggelig….

Viszont a napra kitett tésztáink annyira szépen megszáradtak, és annyira jók lettek, hogy egy új szelőgép beszerzése után ismét gyúrunk.

És persze már kóstoltuk is. Lia speciális Jamie Oliver-féle pikáns paradicsom szószával öntöttünk nyakon egy adag széles metéltet.

A megszárított tésztát pedig dobozban tároljuk.

Kőtt rétes

Na, most már tudom, miért gyúrnak olyan ritkán kelt rétest mostanában.

A 15 percig dagaszd csak, míg össze nem áll felszólítás az elején viccesnek tűnt, hogy ha-ha, majd tényleg gyúrom negyed órát. Pikk-pakk összeáll a tészta.

Vagy nem? Nem. És ha hagyományos receptet tesztelünk, akkor nem dagasztunk géppel, a dédik is bírták, akkor én is. Én is? Húúúú.

Hogy milyen, amikor a fánknál gyengébb? Én voltam a gyengébb, majdnem feladtam. Na, de hogy fog ez nyúlni? Hisz ragacs. Dagaszd még, jó lesz az. Aha, pont jóóóó.

Még szerencse, hogy aztán fél órákat kellett pihentetni a tésztát. Is. Meg engem.

És tudod, hogy hívják Viszákon? Tudom. Kőtt rétesnek.

És tudod, mit gyúrok legközelebb? Na, az még titok. Kicsit pihenek, aztán jön egy újabb teszt.

Nézzük akkor a kőtt rétest, mi kell hozzá.

1,20 kg liszt- Tüskeszentpéteri, az jó

1 evőkanál só

2+2+1 tojás

3 evőkanál étolaj

2 csomag élesztő

9 dl langyos tej

2 kocka+ 1 evőkanál cukor

Fél dl olaj a kenéshez

7 dl tejföl

4 reszelt alma

1 evőkanál fahéj

4 marék cukros mák

2 marék búzadara

20 dkg túró

Elkészítés:

Gyúrj a fánknál lágyabb tésztát. Hogy is?

Az élesztőket a cukorral és 3 dl tejjel futtasd fel. A lisztbe keverd bele a sót, 2 tojást, 3 evőkanál olajat, majd add hozzá az élesztős tejet. Kezdd el gyúrni, és apránként add hozzá a többi tejet. Tényleg dagaszd 15 percig, és légyszi, te se géppel. A felénél még ragacsos, cuppanós massza, de szépen összeáll, levegős lesz, és elválik az edény szélétől, meg a kezedtől.

És itt is van az ideje egy fél órás pihenésnek.

Közben összekeverheted a mákot a cukorral, egy másik edényben pedig a tejfölt a másik két tojással, a túrót pedig egy tojással és egy kanál cukorral.

Ha megkelt a tészta, átgyúrjuk egyet, majd 3 cipóba szedjük szét. Újra pihentetjük 30 percet.

Most már reszelheted az almákat, szórd meg fahéjjal, és készítsd elő az asztalt a nyújtáshoz.

Egy nagy terítőt lisztezz meg, erre fogod rátenni a rétest, és ezzel göngyölöd fel.

A pihenő után a megkelt cipókat egyenként ki kell nyújtani.

Ehhez először a tetejét meg kell kenni olajjal, ezt nem tudom, miért, de a recept így írta. Aztán óvatosan, ha lehet, két ember fogja meg, és nyújtsa, nyújtsa, óvatosan, el ne szakadjon. Hártyás, hólyagos, nagyon vékony tésztát kapunk, a szélét, ami nem nyúlt ki, leszedjük. Meglocsoljuk olajjal, a tejfölös szósszal, és vagy mákot, vagy darát szórunk rá. A végén pedig almát. A túrósra nem teszünk az almából.

A terítőt mindkét oldalon megemelve felgöngyöljük két irányból.

Ezután tepsibe tesszük, ott megint megkenjük olajjal és a tejfölös tojással, és újabb fél órát pihennek.

180 fokos sütőben kb. 35 perc alatt sült pirosra a tetejük, szépen kiemelkedtek, megnőttek a rudak.

Porcukorral hintve tálaljuk.

Az igazi, hagyományos alapváltozatot csak a tejfölös szósszal töltötték, nyílván, ezt ízlés szerint lehet turbózni.

Nagyon finom, de nagyon munka és időigényes étel. És persze kétszemélyes feladat. Én anyukámmal nyújtottam, a töltelékeket is ő szórta, míg én pihentem.

Bundába bújtatott almakarikák

Azt már korábban is írtam, hogy amikor a kertben érik valami, akkor abból készül minden. Frissen, télire elrakva, de fel lesz dolgozva, nem vész kárba semmi. Egyetlen zöldségféle került a csömör kategóriába, talán erről is írtam, a zöldbab. Na, az évente max kétszer. Soha többet.
Most lassan az alma érik be, sajnos valamiért idén több potyog a fáról még a teljes beérés előtt. Ezeket nem lehet elrakni ládában télire, sőt pár napig fogyaszthatók csak, így most előalma-szezon van. A préselés mellett pite, kompót, gyümölcsleves és bundás alma is készül.
Ez egy sűrű palacsinta tésztában kisütött változat, viszonylag gyorsan megvan, és nagyon finom. Az őszi diétának nem kedvez, talán a tészta és a fahéjas cukor nélkül. Ha csak az almaszeleteket ennénk meg…

Hozzávalók a tésztához:
4 tojás
1 kávéskanál só
1 teáskanál cukor
4 dl tej
Fél kg liszt
1 dl szénsavas víz
És alma, sok-ízlés szerint
Fahéjas porcukor

Elkészítés:
A hozzávalókat csomómentesre keverjük, és egy órát pihentetjük. A palacsintatésztánál sűrűbb lesz.
Közben a meghámozott, kicsumázott almát karikákra szeljük. Sütés előtt belekeverjük a tésztába, és vagy tükörtojás sütő serpenyőben sütjük, vagy a sima palacsintasütőben. Csak akkor nem egy nagy palacsintát kell forgatni, hanem almakarikánként beletenni, kb. 4 elfér egymás mellett, és egyenként mindkét oldalukat megsütjük.
Fahéjas porcukorral tálaljuk.

Korlátlan mennyiség fogy el belőle, pillanatok alatt.
Ha turbózni szeretné valaki, akkor vaníliafagyit tudok mellé még elképzelni.
Persze, csak annak, aki belefér az őszi nadrágjaiba.

Aszalódunk

Az utolsó napsugarakat még kihasználhatjuk nem csak napozásra, de aszalásra is.
Még mindig sok a kertben a paradicsom, már van belőle minden formában téliesítve, de aszalni még nem próbáltuk.
Erre persze van speciális, aszalni való fajta is, kemény húsú, hosszúkás alakú. De a koktél paradicsom is finom lesz, kissé savanykásabb, és magos, de jó.
Hogyan készül az aszalt paradicsom?
Hozzávalók:
Paradicsom
Napsütés
Szél
Só
Olívaolaj
Fokhagyma
Bazsalikom

Elkészítési mód:
A koktélparadicsomokat félbevágjuk, a hosszúkás változatot negyedeljük, és kiszedjük a magos-leves belsejét, hogy csak a húsos rész maradjon.
Alaposan megsózzuk, és kitesszük a napra száradni. A só elriassza a bogarakat, darazsakat. Esténként be kell hozni, hogy a reggeli pára ne nedvesítse újra, és pár napig ki-be hordozzuk a lakásból a kertbe, teraszra, napközben pedig pakoljuk a legnaposabb helyekre.
Ha megszáradt, fokhagymagerezdekkel és bazsalikom levéllel együtt üvegekbe tesszük, és felöntjük olívaolajjal.

Ha nincs türelmünk ehhez, akkor tegyük sütőbe, és alacsony hőfokon (40-50 fok) szárítsuk ki.
Vagy aszalógéppel készítsük. De az az igazi, ha a napon szárad.

Télen pedig olasz ételekhez, tésztákhoz megesszük.

Krémes, de paprika

Ha érik a kertben a paradicsom, akkor érik mellette a paprika is. Ilyenkor ipari mennyiségben készülnek a lecsók, minden családnál más és más változat, és frissen vacsorára, reggelire, aztán télire fagyasztóba vagy üvegekbe töltjük.

És még mindig van paprika, egy része be is pirosodott már, ebből lehet készíteni paprika krémet, ami majd jó lesz télen pörköltbe, gulyásba. Nem kell majd a vízízű bolti paprikát, vagy műanyag gulyáskrémet használni.

Hozzávalók:
1 kg piros színű paprika
1 evőkanál só

Elkészítés:
A kimagozott, felszeletelt paprikát puhára pároljuk, majd átpasszírozzuk.
Ezután a paprikaszószt sózzuk, ez lesz a tartósítónk, és újraforraljuk. Egy-két perc után forrón üvegekbe töltjük, és száraz dunsztba tesszük.

Zöld paradicsom, liliom helyett rozmaringgal

Már nyár elején kitaláltam, hogy idén zöld paradicsomból is főzök valamilyen lekvárt. A netes szakirodalmat és blogokat böngészve a legtöbben fahéjjal, szegfűszeggel ízesítik, és 3-4 órán keresztül főzik. Na, ezt én nem akartam, szerencsére gabojszakonyhája oldalán megtaláltam a nekem is szimpatikus változatot, amin egy kicsit módosítottam.
Zöld alma helyett piros alma került bele, mert most az érik a kertben. És ha a fákon van mosolygó alma, akkor nem veszünk a boltban.

Hozzávalók a rozmaringos zöld paradicsom lekvárhoz:
1 kg zöld paradicsom
Fél kg alma
40 dkg cukor
1 tasak 2:1 zselésítő
2 citrom leve
3 ág rozmaring

Elkészítési mód:
A zöld paradicsomok csumáját kivágjuk, majd felszeleteljük. Az almákat kimagozzuk, és héjastól feldaraboljuk.
Kb. fél órát főzzük, ezalatt megpuhulnak, és át tudjuk nyomni valami passzírozón, hogy a héjuk és a paradicsom magok fennakadjanak.
A sűrű lébe belekeverjük a cukrot, zselésítőt és a citromok levét, majd feltesszük, lassú tűzön újraforraljuk. Beleszórjuk az apróra vágott rozmaringot, és folyamatosan 5 percig forraljuk, közben kavargatjuk.

Nagyon kellemes, rozmaring illatű, zöld színű lekvárt kapunk, amit hidegen sajtokhoz, sült húsokhoz adhatunk. Én simán, pirítósra, kalácsra is fogom kenni.
Nagyon finom lett.
És zöld paradicsom októberig lesz a kertekben, azt hiszem, kísérletezek még pár fűszerrel.

Szeretnék egy kemencét

Már nagyon régóta szerettem volna kipróbálni, milyen is az igazi kemencében sült kenyér. Akkor, ha én süthetem.
Most végre sikerült letesztelni, és már az első próba sikerült.
Leginkább arra voltam kíváncsi, hogy az a bizonyos titkos kenyértészta hogy viselkedik a kemencében, mennyire lesz más, ha a tészta egyik felét jénai tálban sütjük, a másikat meg csupaszon.
A tesztsütéshez társult még Lia is két kenyérrel, ő kovásszal kelesztette, és az egyik cipóját fetával és aszalt paradicsommal töltötte.
A kemencét a Vonyarcvashegy határában levő Szent Mihály piacon fűtötték fel a hétvégén, és két langalló között belapátoltuk a mi tésztáinkat is.
A biztonság kedvéért Lia egy vízbe áztatott téglát is tolt a kemencébe, hogy ne száradjanak ki a kiscipók.
A tűzrakásban és előmelegítésben ugyan nem voltunk profik, de kb egy óra alatt elkészültek a művek.
Persze folyamatosan figyeltük, forgattuk őket, köszönjük Szalagyi Roland közreműködését.
A végeredmény? Csodaszép, finom kenyérkék lettek, amiket a kemencéből kivéve hideg vízzel kentünk át.
A kovászos cipók nem keltek túl, megőrizték a formájukat, a töltött kenyér pedig pillanatok alatt mindenki kedvence lett.
Az én kísérletem? Egész más íz és állag. Ugyanabból a tésztából. A jénai tálas változat semmiben sem különbözött az otthoni sütőben sült változattól, csak lassabban készült el. Viszont jénai nélkül is tökéletes lett a másik fele. Kicsit feketébb, de ropogós héjjal, és az íze is rusztikusabb lett, hiszen átjárta a kemence levegője, a friss parázs illata. Kissé nagyobbra is nőtt sütés közben, és a közepe szépen levegős lett, lazább szeleteket kaptunk belőle.

Elmondhatom, hogy teljesen felesleges a kemencébe jénai tálban sütni a kenyeret, csak a macera van vele…Ez a módszer az otthoni sütőkhöz lett kitalálva.
Négy kiscipó, négy különböző kenyér, mindegyik tökéletes. Sajnos/szerencsére azt ismét nem tudom tesztelni, hogy hány napig tartható el, mert elfogytak.
A kemence hője, illata, hangulata utánozhatatlan, még mindig szeretnék egy sajátot, és tesztelném benne a sült húsokat, leveseket, réteseket.

Szeretnék egy kemencét. Most már még jobban.

Szigligeti patkó

Szigligetet évek óta nagyon szeretem, az idei nyáron több időt is töltöttem itt, minden alkalommal úgy éreztem, mintha egy távoli nyaraláson lennék. Annyira meseszerű ez az apró falu a Balaton mellett a vár alatt kanyargó utcáival, a hatalmas gesztenye, mandula és diófákkal, a nádtetős házakkal, a domboldalba kapaszkodó szőlőkkel, az ember azt érzi, itt megáll az idő, minden tökéletes.
Lovaskocsival vagy gyalog, naplementében vagy cikázó villámok fényében, a vízparton vagy a vár tövében, minden szeglete felfedezésre vár.

Az óváros peremén, a városközpontban található az egész évben nyitva tartó Aranypatkó Vendéglő, melynek teraszán még ezekben a napokban is kellemes üldögélni és falatozni.
Jó pont, hogy a borlap a helyi termelők boraival indít, majd a többi borrégió választékát is felvonultatja. Kevésbé jó pont, hogy a borlapot csak megkapjuk, de ajánlatot nem kapunk a választott ételekhez. Na, nem baj, úgyis vezettem.

Igazából a pincérünk akkor kezd el kicsit figyelmesebb lenni, amikor az ételeket fotózva elmesélem neki, hogy valószínűleg megírom az élményeimet. Ezt, mármint, hogy megírom az élményeket, csak az ételek felszolgálása után árulom el, ha elmondom egyáltalán a helyszíneken.
Mert nem akarok különlegesebb bánásmódot és ételt.

Az aranypatkós étlap külleme és terjedelme nagyon tetszett, sajnos a választék nem szezonális, hanem közkedvelt ételekre fókuszált, de szerepeltek balatoni halak, nem csak rántva, ami bíztató. Nem a teljesen hagyományos csárda vonalat követik, sem az ételek elnevezésében, sem az étlap összetételében, persze bécsi szelet, marhapörkölt, túrós csusza itt is van.
Előételnek a konfitált kacsamájat választottam, levendulás hagymalekvárral és házi kaláccsal.
A kalács szerintem bolti volt, de a hagymalekvár annyira lenyűgözött, hogy nem mérgelődtem, csak falatoztam. És külön jó pont a szalvétából hajtogatott tavirózsának, amiben a kacsamájas tál érkezett.
A választott főételünk ropogós kacsacomb volt hagymás tört burgonyával és lilakáposztával. Nekem ez inkább téli étel, de finoman elkészítették.
Díszítésnél meg nem kell mindenre paradicsom és petrezselyem levélke…
Desszertként a szigligeti borban párolt körte diókrémmel és csokiöntettel nem szögezett úgy a székhez, igazából én egész másképp készíteném ezekből az alapanyagokból. Éppencsak nem volt gejl, a körte túl puhára főtt, és a mellé nyomott tejszínhabot meg sem kóstoltam.

A hely varázsa az árnyas teraszban, a nyugalomban, a környezetben rejlik.
Az ételek ár-érték aránya a balatoni elrugaszkodott árakhoz képest rendben van.
Én merészebben kísérleteznék az alapanyagokkal, követném az előételeknél és a halaknál már felvillantott irányzatot, és merészebben ajánlanám a borokat az ételek mellé. Vagy legalább megpróbálnám ajánlani.

Összességében egy kellemes, romantikus hely. Néha nekem vannak elrugaszkodott vágyaim.

Paradicsom, pikáns

Az édes paradicsomlekvár mellé szerettünk volna valami kissé pikáns, fűszeres, de nem csípős változatot is készíteni, ami ízében egy jó ketchup, viszont állagában inkább zselés, mint folyós, hogy sült húsok mellé kínálhassuk.

Kísérletezésünk első eredménye egy adag paradicsomszósz lett, ami tésztákra, mártásokra jó lesz, de másodszorra sikerült megalkotni a pikáns paradicsomzselét. Ehhez némi zselésítő anyagot is be kellett vetni, de ha a bodzalekvárnál bevált, akkor a paradicsomot sem fogja elrontani.

Hozzávalók:

2 l paradicsomlé/ friss, napon érett datolyaparadicsomból főztük, sokkal húsosabb, ezáltal sűrűbb

4 db vöröshagyma

4 db tv paprika, lehet már narancsba átmenő színű is, szintén feltétel, hogy nap érlelje, és ne a hűtőkamrák

Egy kevés olaj

2 db babérlevél

1 kávéskanál gyömbér (őrölt, frissből kevesebb kell)

1 kávéskanál őrölt fahéj

1 kávéskanál reszelt szerecsendió

1 kávéskanál szegfűszeg

5 evőkanál cukor

1 evőkanál só

1 nagy tasak zselatin

1 tasak 2:1 tartósító

Elkészítés:

A feldarabolt, kicsumázott paradicsomot feltesszük főni, és kb. fél órán keresztül forraljuk.

Közben egy másik lábosban a felaprított hagymát és paprikát is megfonnyasztjuk egy kevés olajon, majd felöntjük a paradicsom lével, és puhára pároljuk.

Mindkét masszát áttekerjük a passzírozón, majd összekeverjük, ízesítjük a fűszerekkel, és még 10 percig lassú tűzön rotyogtatjuk.

Folyamatosan keverjük, egyrészt, hogy ne égjen le, másrészt mert nem tudunk betelni az illatával.

Forrón üvegekbe töltjük, és száraz dunsztban kihűtjük.

Minden cseppje egy falat nyár.