
Ez nem csak gasztroblog, ez a világ Szilva szemmel. Ezeregy falat és korty, kortyok az életből, a borból, kortyok és pillanatok belőlem.
Keresés ebben a blogban
2011. november 27., vasárnap
Puszedli, szeretetböl

2011. november 24., csütörtök
Arany käve

2011. november 19., szombat
Császármorzsa

Egy másik legenda szerint maga Ferenc József készítette először, amikor orvosai diétára fogták, és ö édességre vágyott. Saját maga próbált palacsintát sütni az ej leple alatt, de nem sikerült neki, így lett a próbálkozásából császármorzsa. Az igazság annyi lehet, hogy egy habos palacsintaszerű tésztát kell felaprítani és porcukorral megszórni ahhoz, hogy eredeti osztrák császármorzsát együnk. Én meg nem készítettem, de a szállodában sokszor kapunk ebedre vagy vacsorára, sőt, az igazi tiroli receptet sikerült egy ajándékboltban kapható konyhai kesztyűről leírnom.
2011. november 16., szerda
Cool-Egymillió korty

Illetve a harmadik lett.
Ez köszönhető egyrészt a finom boroknak, másrészt a finom vacsorának, aztán Nórinak és Tibinek, akikkel végig ettük-ittuk az estét. Na és persze Miklós Csabinak, aki annyit, de annyit mesélt. Szóval, jó volt az alapanyag, és még írni is nagyon jó volt erről az estéről.
Most pedig annyira jó visszaolvasni, és felidézni ezt a nyári emléket.
Az eredményhirdetésről itt olvashattok. És a cikket is erről a linkről tudjátok megnyitni.
Kattintsatok, és igyatok finom magyar borokat.
És tartalékoljatok áprilisig nekem is.
2011. november 12., szombat
Sacher-sicher

2011. november 8., kedd
Zillertali sonka

2011. november 5., szombat
Felfedezes

2011. november 4., péntek
Szilva világgá ment

Az, hogy miért mentem világgá, és mit is keresek egy osztrák szállodában, a másik blogomon olvasható.
Itt továbbra is a gasztro körül forog minden, csak egy kicsit lehet, hogy lassabban.
De tervbe van véve nagyon sok étel, sajttermelő üzem, kávézó, étterem, amit le fogok tesztelni, és ugye hamarosan nyitnak a Hütték a szokásos gőzgombóc, forralt bor kínálattal.
A szállodai személyzeti kosztról első blikkre annyit tudok, hogy azt kapjuk ebédre, és vacsorára, ami az előző főétkezésnél a vendégek asztalára került. A különbség annyi, hogy nekünk kel a tányérunkra szedni, és az asztalunkhoz vinni.
Még csak messziről nézem a séfeket és az alájuk dolgozó sok szakácsot, kisegítőt, és csodálattal bámulom, ahogy szeletelnek, aprítanak, főznek, tálalnak.
Egy közel öt csillagos szálloda éttermébe úgy mehetnek ki a felszolgálók, hogy a séf az aznapi menüt és annak hozzávalóit, elkészítési módjait kinyomtatja, ezt a vacsora előtt személyesen is ismerteti a csapattal, majd keresztkérdésekkel bombázza őket. Itt nem fordulhat elő, hogy valaki a vállát vonogatja, hogy fogalma sincs, milyen hal is szerepel az aznapi kínálatban. Vagy hogy milyen sajtok vannak a sajttálon.
Na, és reggelihez igazi vajat kapunk. Mert a tehenek itt legelnek, most hajtják le őket a hegyekből. Itt, úgy ezer méteren vagyunk a hegyen, de sok istállót láttam, gondolom itt áttelelnek.
Én is itt telelek, főzni szerintem nem nagyon fogok, de a gasztros kalandokról beszámolok, és van még néhány hazai receptem is, felidézni az otthoni ízeket.