HŰ-ség

A nagy sikerű Ízek, imák, szerelmek után, amiről már korábban itt is írtam, nagyon vártam a folytatást. Könyvben. És az életben.
A könyvről írok most, az életet pedig élem.

Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, hűség

Talán az a baj, hogy nem tudtam azonosulni a házasságra készülő főhőssel.
Talán az is döcögőssé tette az olvasást, hogy ez nem egy kifejezett regény, hanem a sztori helyett szociológiai és történelmi kalandozás az emberiség, a különböző korok és kultúrák házasodási szokásairól, elvárásairól, és a főhősnő félelmeiről.

Atyaég! Adott egy elvált pasi és egy elvált nő, akik imádják egymást, minden szinten egyezik az életcéljuk, együtt akarnak élni, de félnek a házasságtól, mint hivatalos formától.
Aztán jön az USA a szigorú bevándorlási szabályaival, és kénytelenek papíron is összekötni az életüket. Közben vívódnak, utaznak, szeretnek, vitáznak, és kutatják a házasság és hűség titkát.

Nem szerettem olvasni, hónapokig tartott, míg kivégeztem, sokszor félretéve és lecserélve másra. Nem voltam hűséges olvasója.

Közben leszerveztünk egy pompás esküvőt a gyönyörűséges húgomnak, ahol szóba sem kerültek az olyan marhaságok, hogy azzal, ha felveszi más nevét, csorbul-e a személyisége. Bár megtartotta a sajátját, anélkül persze, hogy emiatt a férje haragudna rá.
Talán ők az egyetlen pár, akiknek a döntésében bízok, hiszek, és tudom, hogy szeretik egymást, nem csak kirakat a kapcsolatuk.

Igen, talán a sok látszat szerelem és látszat házasság miatt nem érzem magamhoz közel ezt a házasság és hűség témát, talán ez távolít el engem ettől. A hazugság, ami körülveszi.

Márai Sándor idézeteit szeretem elővenni, ha nincsenek saját szavaim:
„Mi a hűség, mit várunk attól, akit szeretünk?...
Nem valamilyen rettenetes önzés a hűség, önzés és hiúság, mint az emberi dolgok és igények többsége az életben?
Mikor hűséget követelünk, akarjuk-e, hogy a másik boldog legyen? S ha a hűség finom rabságában nem lehet boldog, szeretjük-e azt, akitől hűséget követelünk?
S ha nem úgy szeretjük a másikat, hogy boldoggá tesszük, van-e jogunk követelni valamit, hűséget vagy áldozatot? ...”
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek....


Igen, hűség. És most nem ecsetelem a saját véleményemet erről.
Nálam csak az a kérdés, hogy a másik fél akarja-e, hogy ÉN boldog legyek.
És ebben nincs kompromisszum.