Leszögezhetjük, Ákos az évszázad koncertjét adta az Arénában.
Az hogy állójegyet már egy hónapja nem kaptam, jelzett valamit. És itt bocsi a mögöttünk ülőktől, hogy nem bírtuk ki tombolás nélkül.
És itt sajnálhatja mindenki, aki az utolsó pillanatban mégsem jött el.
Szóval, az arénás koncertélményeimet összevetve Lady Gaga fénytechnikáját az első két percben überelte Ákos, és a siófoki Ikonná avatás meg sem közelítette ezt az őrült tombolást. Hasonló, egybefüggő taps és ugrálás csak a Depeche koncerten volt.
Ákos zenéje sok éve meghatározó része az életemnek, 15 évesen ugyanúgy tomboltam a Szárnyas fejvadászra, mint most.
Egy darabig ülve buliztunk, hiszen a biztonsági őrök nem engedték a széksorok között, mellett az ugrálást, de ők sem bírtak a tömeg erejével, a hipnózissal, ami egyszerre emelte a kezeket a magasba.
A konferálás, a színpadi látvány, a kivetítések annyira profin lettek összerakva, mint ahogy a számok válogatva. Bár lemezbemutató volt, a Katona imája lemez mellett a régi számokat is beleépítette e repertoárba, és bár nem volt Induljon a banzáj, azért a bonanzás hangulatot is sikerült megidézni. A lassú, andalgós számok és az őrjöngések is jó időzítéssel váltották egymást, de a kezünk és a hangunk nekünk is pihenésre szorul.
És nincs Ákos koncert sírás nélkül, legalábbis nekem. Amikor Janicsák Vecával énekelte az Érintőt, könnybe lábadt a szemem. A háttér, a hangulat, a mozdulatai, és Veca hangja annyira passzolt ide, mintha neki írta volna.
A 120 reflektor, a vizuális technika, a hangok, a közönség, jajjj, nagyon tetszett, tényleg sokkot kaptam, és azóta Ákost hallgatok. Régit, újat, youtubra feltöltött próbálkozásokat. Igen, fura volt, hogy sokan végig kamerázták, ahelyett, hogy végig tombolták volna.
De legalább így a hivatalos DVD előtt is vissza tudjuk pörgetni a pillanatokat.
Amikor tavaly nyáron a siófoki homokban ugráltam Ákosnak, nem gondoltam volna, hogy a balatonszagú fíling, és a csillagos éjszaka hangulata még fokozható. De tegnap az Arénába még a vízpartot és a holdat is bevarázsolta nekünk.
A Majom a ketrecben és a Tanulékony szörnyeteg szó szerint odab.szott, már bocs, de ennél egyértelműbben nem tudom visszaadni az élményt. Majd olvasok sokat, hogy finomítsam a szókincsemet.
Szindbád dala, és a Főleg régen piros dzsekiben szintén ott volt. Nem is tudom, mi volt a kedvenc részem!
A legjobb az egészben az volt, hogy végre Hédivel együtt koncerteztünk!
Hivatalos fotók az akos.hu-n lesznek, addig is Ákos facebook oldalán lehet csemegézni a feltöltésekből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése