A győztes Olimpia

Az Olimpia Éttermet egy halvacsora sorát ki kell próbálni, és kész.
Még most is könnybe lábad a szemem a gyönyörűségtől, ahogy visszaidézem az ízeket. Az étterembe belépve egy hatalmas fekete táblán már láttuk, mi is vár ránk.




Szent Jakab-kagyló borsos eperrel
Osztriga osztrigahabbal, hínárral
Branzino narancsos spárgasalátával
Halleves feketekagylóval
Kagylós ravioli rákszósszal, scampival
Tőkehaltempura szójás gombasalátával
Lazac uborkával, édesköménnyel, sáfrányos vajmártással
Ördöghal rebarbarafőzelékkel
Kalamári ,,brassói"
Desszert

Nem is tudom, igazán melyik volt a legjobb fogás, de hogy aznap, amikor ott jártunk, csak jó fogás volt, az biztos. Hiába, a friss tengeri alapanyagok egész másképp olvadnak a szánkban. És ha minden igaz, akkor ezek a falatkák előző éjszaka még Trieszt környékén úsztak a tengervízben.
Igen, egy igazi tengerparti étterem hangulata beelőzné az Olimpiát, mert a Keleti pályaudvar környékén semmi tengermoraj. De a konyha, tökéleteset alkotott.
Haladó hedonistákat teljesen meggyőző ételsort, borokat, felszolgálást és élményt kaptunk.
Hibátlan este volt hibátlan falatokkal.
Tényleg nem tudtunk betelni az ízek kavalkádjával, minden fogásnál egyre apróbb falatokat tettünk a szánkba, hogy minél tovább élvezzük az ízorgiát.
Nagyjából 3 órán keresztül érkeztek a kisebb nagyobb adagok, időt hagyva az ízeknek, az élménynek és a beszélgetésnek. Észrevétlenül repült az idő, ahogy szinte észrevétlenül, de mindig a kellő időben cserélődtek a tányérok, töltődtek a poharak.
Takács Lajos séf és Csongrádi Csaba nem a dizájnra, hanem a konyhára költött, saját bevallásuk szerint őszinte konyhát visznek táblára írt napi ajánlatokkal, csak a legfrissebb alapanyagokat felhasználva.
„Az ételek készítésénél a modern technológiákat ötvözzük a tradicionális megoldásokkal, a megszokott ízeket az újdonságokkal, fantáziával, élettapasztalattal fűszerezve, beleadva szívünket, hogy a tányéron összegeződve egyénisége legyen az ételnek.”
És egyénisége minden falatnak volt. Nem is tudom, talán a desszert volt a legvagányabb. Ami az utolsó percig titkos volt, és csak reménykedtünk, hogy nem ponty agyvelő lesz tejszínhabbal. Vagy bármi, ami a vízből jön. Pedig a vízből jött, legalábbis a tengeri só, ami a gyönyörűséges csokoládés sütit körbevette, és ami a sós karamellafagyit körülölelte. Méltó befejezése volt a lakomának, azóta erről a karamellről álmodok.
A Konyári és a Malatinszky borok szépen csúsztak kísérőként, ahogy a házi eperszörp és a hagyományos szódavíz is.
Aki egy igazán tartalmas, és élvezetes vacsorára vágyik, foglaljon asztalt, és kóstolja meg az Olimpiát.
Igen, igen, az ára. Nos, hát egy több tagú családot jól tudnának lakatni ebből az összegből, de hosszú idő után az első tökéletes vacsora, ami nekem minden szempontból megérte. És ha abból indulok ki, hogy egy ócska plázás gyrososnál 1500 egy adag, akkor ár-érték arányban is az Olimpia győzött.
A weboldalukon minden fontos infót megtaláltok.