Tintagel
http://www.tintagelcastle.co.uk/index.html
Képek, videók és történetek Artúr király kastélyáról, illetve a romokról.
Igazából nem is a megmaradt falak vonzottak bennünket, még csak nem is a nagy történelmi legenda, a kerekasztal lovagjai, hiszen a családból csak Lala megszállottja ezeknek a filmeknek.
A táj, a sziklák, a tenger, ami innét meseszép.
Egész napos megerőltető túra, gyalogoltunk, lépcsőztünk, sokat. Akkora mélységek tátongtak előttünk, annyira gyönyörű volt a kék szín kavalkádja, hogy nem lehetett betelni vele. Minden szögből, minden kisszikláról fotózni kellett.
Bemásztunk egy barlangba is, ami apály idején nagyjából száraz volt. Persze, én megtaláltam a kövek között a vizet…
Apu volt a vezér, mindenhova felmászott, lemászott, mint agy kisgyerek. De megérte követni. Én hősként cipeltem magammal a szendvicseket és a vizet mindenhova, de nem a táska volt a fő oka a bénázásomnak. De nem adtam fel, és én is előbb-utóbb beértem a többieket.
Készítettünk videofelvételeket is, de meg kell hagyni, egyikünk sem született operatőr.
A kisváros tele van kirándulókkal, angolok, franciák, japánok.
A parkolóban megkérdeztük egy pacáktól, merre van a bejárat, mire ő csak annyit mondott, az a pár fal nem ér meg 10 fontot. Ő mit nézett? Nem látta a tengert, az eget, a barlangokat, a sziklákat, a lépcsőket, az ösvényeket? Ő tényleg csak a falak miatt jött volna? Sajnáltuk, nagyon.
Ahogy sajnálom azokat az embereket, akik nem tudják észrevenni a szépséget, a csodát, ami körülvesz bennünket. Most is, mai is. Mindenhol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése