Rózsaárus lányok, akik nem a napon sültek le, és észért sem álltak sorba. Egyszer sem. Mónika show díszletbe jobban illenének, mint az utcára, az éjszakába, valahogy mégis itt vannak.
Csúnyák, ostobának néznek ki, és a ruhájuk alapján sem bizalomkeltőek.
Kezükben hatalmas, celofánba csomagolt rózsaköteg, ami nem a reggeli harmattól virul.
Talán kicsit levízpermetezték indulás előtt.
Mégis veszik.
Alattomos, settenkedő lépésekkel osonnak a párok fölé az asztaloknál, mutatják a köteg rózsát, és bambán bámulnak.
Kínos.
Nem tudom eldönteni, hogy csak nekem, vagy annak is, aki megveszi.
Vagy ez tényleg romantikus?
Amikor önfeledten randevúzik valaki, koktélokat kavargat, belemászik a képébe a rózsaárus lány, és akkor kap egy szál vörös rózsát? Celofánba csomagolva?
Jajj!
Hogy is lehet választani a kupacból? Igazán örül a lány ennek? Igazi férfias gesztus ez a fiútól?
Miért nem virágboltban, miért nem spontán?
Mert látják mások? Hogy ő vesz? Hogy ő kap? Rózsát, celofánban…
Én, köszönöm, nem kérek. Nem kérnék, akkor sem, ha nem egyedül ülnék az asztalnál.
„Nálatok-mondta a kis herceg-az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése