Devon
http://www.combehousedevon.com/
Eldugott kisváros Anglia déli részén, valahol az erdők és sövények között.
Itt dolgozik Hédi és Lala, ide indultunk a nyár elején apuval, anyuval.
Tudom, hogy ott dolgozni nem akkora csoda, mint meglátni és élvezni a helyet. Tudom, hogy a sok sznob vendéget kiszolgálni, akik meg tudják fizetni ennek a szállodának a színvonalát, nem lányregény, de legalább a környékre nem lehet panasz.
A vadlovak tényleg a domboldalon legelnek, a fák valóban az égig érnek, és minden zöld-zöld, csodaszép.
A kertben Lala sem tudja kiirtani a konyhai növényeket, meg a rózsákat, virágokat.
Még a mókusarcú szállodamenedzser is aranyos. Tudom, csak angol képmutatás, mégis.
Jó volt belehuppanni az előkelő fotelekbe, belesni a fürdőszobákba, konyhába.
És jó látni, hogy két ember mennyire tudja szeretni egymást, a világ végén, összezárva. Nem az előkelő szállodában, hanem annak személyzeti szállásán, ahol régen az istállófiúk laktak.
De jó látni, hogy vannak közös célok, álmok, és ezért bármit meg tudtok tenni.
És meg sem köszöntem igazán, hogy ott lehettem veletek, hogy elvittetek bennünket erre a sok szép helyre, és elviseltétek az időnként morcos kedvemet.
Vicces volt, ahogy a mosdóban szenvedtünk a két kifolyós vízzel, érdekes, hogy az új bankkártyám ott kint már elavult, hiszen nincs chip része. Fura, hogy néhány dologban mennyire ragaszkodnak az angol hagyományhoz, másban meg szárnyalnak, maguk mögött hagyva a világot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése