Ken Follet: Az idők végezetéig
Aki olvasta a könyv előzményét, A katedrálist, az már sejthette, hogy letehetetlen könyvről van szó.
5 nap alatt végeztem ki az 1100 oldalt. Vonaton kifejezetten jól jön-egyrészt biztonságérzetet ad a súlya-bárkit könnyedén le lehet ütni, másrészt, ha ezzel indul a vonatozás, biztos nem jutni a végére. Igaz, cipelni kell.
A sztori az 1300-as évek Angliája, s szereplők a katedrális építőinek leszármazottai.
Kevesebb építészeti leírás van ebben a könyvben, így több idő marad a fordulatos cselekményre.
Igazából a változás könyve, ez is. Szerelem, gyógyítás, építés és hatalmi harcok.
A nők és a jobbágyok harca a világgal, a hagyományokkal. A pestis hatására sok minden megváltozik, felépül közben Anglia legmagasabb tornya. Közben eltelik 40 év, a gyerekek felnőnek, van, aki elveszíti a vagyonát, van, aki felemelkedik.
Kicsit optimista a szemlélete, igazi romantikus darab. A tehetség és az igaz szerelem legyőz mindent.
A főszereplő Caris egy igazi céltudatos kislány, aki apjának segít a gyapjúkereskedésben, majd kifejleszti a skarlátvörös posztót. Boszorkánysággal vádolják, ez elől az apácákhoz menekül, ahol rendfőnök lesz. Közben gyerekkori szerelmével is egymást kergetik, a kezdeti fellángolás és hatalmas szerelem a lány miatt nem torkollik házasságba: nem akar feleség, szolga lenni. Csak szabad szerelmet akar.
A kolostorban először egy apácatársával próbálkozik, de végül visszatér Merthin, az építő, a gyerekkori szerelem. Még rendfőnök, miközben dúl a szerelem, erdőn-mezőn és a katedrális eldugott részein….
Igazán részletesen megismerhetjük a könyvből a püspökök és földesurak szerelmi vagy inkább szexuális életét, a szeretőtartást és a „boldog” házasságot.
Van öldöklő lovag, meg szegény napszámos, szerzetesek, mesteremberek.
Több szálon futó, könnyen és gyorsan olvasható regény, igazi kikapcsolódás a nyári estékre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése