Lápi világ

Amikor a Balaton déli partján autózok, évek óta meséket találok ki a lápi manókról, tündérekről, akik benépesítik ezt a fura vidéket.
Láp. Amit hosszú kilométereken keresztül kettészel az autópálya. Mocsaras, iszapos vidék, amit nem háborgat az ember, csak kettévágta…
Néhány magasles a szélén, kis patakok, tavacskák teli élettel. A kihajtott szürke marha gulya csak egy apró színfoltja ennek a buja zöldnek.
Fák, nádasok, rétek nyújtóznak a végtelen kék ég felé, ahova fel-felreppennek a vízimadarak. Kacsák, kócsagok, gémek, néha egy-egy sasszerű vadászmadár is. És a pirinyó énekesmadarak.
Szerencsés esetben őzeket is látok, ahogy legelnek a mezőn, ami mögött ott húzódik a Balaton, az északi partról vigyázó hegyekkel.
Nyáron egyszerűen csak szép, de őszi hajnalokon vagy estéken, amikor leereszkedik a köd, fátyolfelhőbe borítva a vidéket, igaziból látom a manókat, akik szorgosan gyűjtögetnek, látom a táncoló tündéreket, és ha lehunyom a szemem, az éneküket is hallom.
Meglesném őket, közelről is. Belopóznék a bokrok mögé, beleselkednék a kis buckákba vájt tündérlakokba, ahol manóvacsorát főznek. Erdei bogyókból, táncoló méhek mézéből készül a varázslatos lakoma.
Tündérvölgyben laknak a kisnyulak, őzek, apró énekesmadarak, a tüskés hátú sünik, akik távol tartják az éhes rókákat. Mert ebben a világban nincs helye a ravaszságnak.
Itt szerelem van, szeretet van, béke és harmónia. Manócsaládok táncolnak, tündérlányok kacagnak, dacolnak a hideggel, elrejtőznek a páralepel alatt.
Amikor elsuhanok ezen a tájon, érzem az energiát, amit ők adnak nekem. Neked is, ha figyelsz rá, van szemed és szíved észrevenni őket.
Most vonattal robogtam keresztül ezen a részen, még közelebb az élő láphoz. Láttam a Zala-torkolatot a pihenő csónakokkal, a békés pecásokkal, és a lassan haladó vízzel.
Balaton, mindenhol. A tóban, a lápban, a mocsárban, a folyóból. Ezerszínű, ezerarcú víz, amit még nem zavarnak fel a strandolók.
Alatta, fölötte a csoda. Az élet. A látható és az elképzelt. Az igazi és a varázslatos.

“Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat.”
(Albert Einstein)