Ilfracombe
Helyes óceánparti városka, ahol az angliai utazás alatt többször jártunk, sőt, a közelében volt a szállásunk is.
Hatalmas sziklákon kiépített sétányok, meseszép park, és a viktoriánus korabeli ruhákba bújtatott nénik-bácsik jellemzik egy mondatban.
És több száz fénykép, és emlék.
Címszavakban: almasör, sziklamászás, hajókázás, fóka keresés, hegymászás, fish & chips, játékterem.
Másztunk felfelé, lefelé, megnéztünk minden kiszögelést, kanyart. A hajótúrán kerestük a fókákat, talán láttunk is kettőt, de lehet, hogy csak a hullámok játéka volt…
A szállásunk pár kilométerre innét volt, a közelben egy kis öböllel, ahol az ár-apály jelenséget naponta többször is megfigyelhettük. A teljes öböl és kikötő állt hol szárazon a homokban, a zátonyra tett hajókkal, hol csodásan ringatóztak a vízen, és csak jöttek-jöttek a nagy hullámok.
A naplemente ideje alatt a víz is elfogyott az öbölből. Szép volt, minden este megnéztük, miután elkészítettük és megettük a vacsinkat. Jó volt a friss, óceánillatú levegőn sétálni, hallgatni a hullámok morajlását, és elfelejteni mindent-mindent, ami a lelkemben háborgott.
Csak néztem a vizet, és hallgattam, és élveztem, hogy azokkal lehetek, akikre mindig számíthatok. Még ha néha morogtam is velük…
És még nyuszit is láttunk. Feketét, cikáztak a fűben rendesen, mire nagy nehezen le tudtunk fényképezni egyet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése