Hetek óta terveztük az Öreg Harangos vacsorát, de megérte várni rá, mert végre tökéletes vendéglátásban volt részünk. Sajnos, ez az elmúlt időszak éttermi ebédeire, vacsoráira nem volt jellemző, ezért nem is írtam mostanában.
De az egregyi szőlőhegyen újra kiderült: ha a szakmai elhivatottság minőségi alapanyagokkal párosul, akkor csak jó történhet. Persze, ehhez kell egy jó adag bátorság, mert a kecske, bivaly és szamár hús nem mindenki számára akkora vonzerő, hogy kiautózzon a hévízi pincékhez, de nekik van szarvas, harcsa, mangalica, és ha még ezek is túl különlegesek, akkor átlagos disznó és tanyasi csirke is.
És talán ennyi, ami átlagos náluk, legalábbis, ami a nagy környéket jelenti. Az étlap, nos, az az általam nagyon kedvelt fekete tábla, amin az aznapi ajánlatok vannak, díszes rajzokkal.
Mi egy grillestre estünk be, ahol az előétel egy tökéletes szarvasgulyás volt, kemencében sült házi kenyérrel.
Bográcsból meríthetünk, ki-ki a saját ízlése szerint válogathatja a husikat, répát, krumplit, csipetkét a tányérjába, és talán jól is laktunk már ezzel a bőséges levessel, Lia fel is adja, na, de vár ránk a kecskeszűz és a bivalybélszín. Még soha nem kóstoltuk ezeket a húsokat, de az első falatnál tudom, kecskefüggő lettem.
Annyira puha, annyira jellegzetesen aromás, hogy nem is cserélünk félúton tányért Hédivel. Mert ő meg ragaszkodik a vízi bivaly szeletéhez, ami szintén mennyei. Egy-két kóstolófalattal nyugtatjuk a lelkiismeretünket, hogy nem vagyunk önzők, és nem lapátoljuk be egymagunk a választott húsokat.
Ami mellé jól csúszik a házi barack vagy bodzaszörp szódával, meg a fehér bor.
És jól esik a kiszolgálás is, ami közvetlen, laza, maga a tulajdonos is körbejár az asztaloknál, mindenhol elidőzik, ha kell akkor angolul, oroszul, németül, olaszul kommunikál a vendégeivel, kergeti a macskáját, terelgeti a kutyát a lugas alatt, igazából ha bizonytalan valaki, hogy mit válasszon, akkor ránézésre dönti el, hogy akkor neked jó lesz a szarvas, te egyél mangalicát. Hozza a szúnyogriasztó lámpást, aztán amikor az kevésnek bizonyul, akkor a szúnyogriasztó sprét, hogy vacsora után még nyugodtan üldögélhessünk a diófák alatt.
Viccesen jegyzi meg, hogy ez vagy az drága lesz, és még viccesebb, ahogy a végszámlát adja át, hogy hú, ez tényleg drága lett. Persze, kapunk egy-egy kupica szilvapálinkát, hogy elviselhetőbb legyen a látvány, de azt gondolom, ár-érték arányban még mindig nagyon jót kaptunk. Inkább ritkábban menjen az ember étterembe, de akkor egyen ott is tökéleteset, legyen igazi élményben része.
Desszertre még visszatérünk, mert az már tényleg nem fért belénk.
Aki pedig a Balaton környékén jár, kötelező programnak vegye fel ezt a
hévízi éttermet a listájára. Nem fog csalódni.
Útravalónak pedig egy kis idézetet kap minden vendég. Az enyém ez lett:
"Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük."-Gyökös Endre
Igyekszem észben tartani....
